Címlap


Járdaszegélyek kialakításai

Kényes kérdés ez is! Alapvető kerékpáros igény, hogy ne kelljen döccennie, lépcsőznie a neki kialakított pályaszakaszon. A gyakorlat az, hogy kb. 3cm magas szegélyt mindenütt hagynak, állítólag a vízelvezetés miatt, pedig azt korszerűbb megoldásokkal is el lehetne vezetni. Nagy zápor esetén meg teljességgel mindegy, hogy van e szegély vagy sem. Az irányelv így fogalmaz: "A 3 cm magasság-különbséget mind a mozgáskorlátozottak kerekes kocsijai, mind a kerékpárosok le tudjak győzni, ugyanakkor azonban vízelvezető szegélyként még funkcionál." Nevetséges, és teljességgel alaptalan az a feltételezés, miszerint leküzdhető akadály. Igenis zavaró, esetenként még veszélyes is. Nem beszélve szerencsétlenül járt honfitársainkról, akik segédeszközükkel, a kereskesszékkel kényszerülnek közlekedni. Nekik ez mindennapos fölösleges és fárasztó ugrálás, ami számukra nem egyszerű, a legtöbb esetben csak segítséggel oldható meg.

Mi a helyzet a magas (12-15cm vagy magasabb) szegélyekkel? Ezek egy átlagos kerékpáros rémálmai. "A kerékpáros biztonsága érdekében hozták meg ezeket a döntéseket" - hangzik a válasz, bárhol kérdezzük meg, miért vannak magasan a szegélyek? Hozzáteszik még azt is, hogy "ilyen esetben a kerékpárról le kell szállni, és azt gyalogosan kell áttolni a kereszteződésen". Mindezeket a kerékpáros érdekében? Ők komolyan annak gondolják.

De mi is a helyzet a valóságban? Egy minden nap azon a vonalon járó kerékpárosnak minden alkalommal le kell szállnia - a biztonsága érdekében - a kerékpárjáról, hogy tovább tudjon haladni. Ez egy idő után igen el fogja csömöríteni kerekesünket, s rossz esetben nem fog többet fölülni járművére.
Vagy ott vannak az országúti géppel járó komolyabb kerekesek. Ők a folyamatos lépcsőzésbe fognak beleőrülni, hiszen kerekük nem erre a természetellenes zötykölődésre, ütéssorozatra lett kitalálva. Vagy ott van a csomagos túrázó, aki a megrakodott kerékpárja kerekét - a többletsúly miatt - joggal félti, valamint nem igazán tudja megemelni gépét ilyen helyeken. Vagy pedig a mozgássérültek helyzete (akiket soha nem szabad elfelejteni, hiszen közlekedésük nagyon hasonló a kerékpáros közlekedőkhöz), akik ilyen helyzetben csak segítséggel tudnak továbbmenni.

Tehát, mint gyalogost kezelik a kerékpárost, miközben a kerékpárt járműnek definiálják. Nonszensz!

Néhány gyakorlati példa, miért is veszélyes a magas járdaszegély: Kerékpárosunk egy ilyen helyzetben automatikusan megáll. Autósunkban ez a cselekedet pavlovi-reflext vált ki, miszerint a kerékpárossal szemben mindig az autósnak van elsőbbsége, így ott is ezt a "törvényt" fogja alkalmazni, ahol nincs elsőbbsége.
 Ez potenciális veszély a kerekezőkre. Ahhoz, hogy továbbmenjen kerekesünk, át kell váltani gyalogossá {gyalogbiciklizés }, tehát másik módban kell folytatni a közlekedését. Azzal, hogy nem mehet folyamatosan abban a jogi státuszával, amelybe tulajdonképpen elindulásakor "belehelyeződött", erőteljesen alá van rendelve annak az erőszakos és durva közlekedési morálnak, amelyet ma az utakon tapasztalunk. Egyúttal diszkriminálja a kerekest a közúti forgalomból is. {Thpt}



Kerékpárút KerékpárútÉs most nézzünk néhány konkrét példát:
Budapest, III. kerület, Szentendrei út Aquincumnál. Tagadhatatlanul erős szinte a nap bármely szakaszában a gépkocsi forgalom a három sávos országúton, de elgondolni sem tudom, mi vezethette az íróasztal-kukac tervezőt, amikor ezzel a vasoszlopokkal nehezített terepen kívánta megoldani a kerékpárosok - hétvégi kedv-bicajosok, csomagos túristák és a Pilis hegyei közé edzésre induló amatőr versenyzők - lendületes, gyors, baleset-mentes tovajuttatását...
(A helyzet valamelyest javult a közeli áruházhoz vezető hátsó kerékpárút elkészültével, de aki nem szeretne kerülni, annak továbbra is marad a közút - e kriminális szakasz helyett.)



Kellemes tempóval (20km/h) haladva a Szentendrén kialakított biciglijárdán, fel sem tűnne, ha nem lennénk ismerősek errefelé, mekkora hirtelen szintkülönbség van a járda és az országút között (fig. 1.). El lehet gondolni, egy csomagokkal megrakott Holland kerékpáros-csoport milyen kellemes élményekkel gazdagodnak, ha az ő vidékükön megszokott lehajtót sejtve a kőszegélynél, kellemes utazó tempójukban hajtanak bele a kereszteződésbe. A másik nézőpontból megtekintve e helyet (fig. 2.), azt biztosan megállapíthatjuk, hogy a „kerékpárosok biztonsága érdekében” álságos szlogen mögé bújva ez egy teljesen szokványos biciglijárda megoldás, ahol nem tettek egyebet, mint felterelték a kerékpárosokat a már meglévő gyalogosok részére készült járdára. A kerekező pedig - épsége érdekében - menjen ott, és két-négy percenként ugorjon le gépéről, s útját folytassa gyalogkerékpárosként!

járdaszegély járdaszegély járdaszegély járdaszegély  

 fig. 1.                    fig. 2.

Látszatra kissé jobb a helyzet a Bp. II. kerület, Kapás utcai résznél, de csak látszatra. Ha szemügyre vesszük a biciglijárdaszakaszt (fig. 3. fig. 4.), két dolgot egyből megállapíthatunk: tipikus példa arra, ahogy „adnak a ...nak egy pofont”, és még utólag sem képesek egy kicsit pepecselni a helyzet javítására. Tetten érhető a biciglijárda-mentalitás: „azoknak ez is jó”. Azon azért elgondolkodtam egy kicsit, mint is vélekednek autós társaink a szándékosan vagy felelőtlenül hagyott leromlott útszakaszokról, amikor kerekeik abroncsa roppan be egy-egy kátyúban..?

járdaszegély járdaszegély járdaszegély járdaszegély  

fig. 3.                              fig. 4.

járdaszegély járdaszegély járdaszegély járdaszegély   

 fig. 5.             fig. 6.

Ugyancsak „kellemes meglepetést” tudnak szerezni a tervezők Szentendrén, a Bükkös-patak töltésén haladó kerekeseknek: ahogy a közforgalmi hídhoz érnek, (és időben észrevették a "tréfát", fig. 5.) vagy rodeóznak egyet, vagy leszállnak - adott esetben csomagokkal megpakolt - járgányukról és lecipelik a lépcsőkön. Felfelé könnyebb a helyzet (fig. 6.), nem kell árgus, minden pillanatban figyelő szemekkel guvadni az útra, messziről észrevehető a lépcső...

Ha az Euro-Velo (lásd. zöld tábla a fig. 7.-en) útvonalat szeretnénk követni a Pilis-Dunakanyar felé, előttünk az útvonalat kijelölők újabb tréfája. Hmm, tudom, Franciahonban még versenyt is rendeznek macskaköves útszakaszra a nosztalgia jegyében, de könyörgöm, ha itt, e helyütt két másik irányba is el lehet indulni jó minőségű aszfaltozott úton, vajh mi szülte az ötletet e tovahaladást akadályozó elgondolásra? (Nem is szoktam kerekest látni ezen az útszakaszon). {Gh}

img_8543 img_8543

fig. 7.

Szintén járdaszegély és biciglijárda-típus egyik kedvencünk, az Országháznál felfestett valami (fig. 8. - 10.). A szakasz egy kellemes(?) kanyarral ér véget az országházi gépkocsibehajtó közelében a déli oldalon, a kettes villamos megállójánál (fig. 8.). Feltételezésünk szerint azért hagyták meg a járdaszegélyt, hogy mindenképpen megállásra kényszerítsék az esetenként itt elhaladó villamos miatt az erre kerekezőket. De miért kell drótszamárról szállva mint gyalogos továbbfolytatniuk haladásukat az erre vetődött kerekezőknek? - Egyszerű a válasz: eddig tartott a „kerekesek érdekében”, innen mehet, amerre lát, akár a közúton is, mert sehol sincs kerekesút-folytatás. 

 Járdaszegély-ugratás mellett tipikus példája a semmi értelme megoldásnak...


járdaszegély járdaszegély járdaszegély járdaszegély  

fig. 8.                      fig. 9.

 

imgp9225 imgp9225 imgp9226 imgp9226   

 fig. 10.      fig. 11.

 

Gyalogossal együtt vagy külön?

A kérdés igen izgalmas, és többrétű. Talán a legokosabb, ha abból indulunk ki, hogy a KRESZ (közúti közlekedés szabályai) a kerékpárt járműnek minősíti, amelyet emberi erő, vagy legfeljebb 300W teljesítményű motor hajt. Ennek ellenére az összes szabály a kerékpárt, mint "kétkerekű-gyalogost" kezeli.

Nézzük a közlekedésszervezők gondolkodását: A kerékpáros egy sebezhető, igen lassú közlekedési eszközzel rendelkező különleges ember, (nem szokásuk jármunek nevezni), akik sérülékenységük alapján, és nem megbízható közlekedési partner lévén csak a gyalogosokkal együtt képzelhetők el, forgalomszervezés tekintetében velük együtt kell kezelni. A közúti forgalomtól markánsan el kell választani őket, hogy ne akadályozzák a közlekedés folyamát.

Most az önkormányzatok gondolatmenetét nézzük meg, akik "felkarolják a kerékpáros közlekedés elősegítését":
Nyomás van alulról, hogy kéne kerékpárutat építeni ide és ide és Mariskanéni is panaszkodott, hogy rossz a falu járdája. Van rá keret? Nincs! Pályázat? Van, de csak kerékpárútra! Nem baj, megpályázzuk! Mennyibe kerül az építés? Olyan sok! Egybe építjük a járdával, úgy spórolunk, s egyszerre mind a kettőt megoldjuk, elszámolásnál meg azt mondjuk, hogy kerékpárutat építettünk! Politikailag sem fog rosszul kinézni, ha elmondhatom majd, hogy az én időmben ennyi és ennyi km kerékpárutat építtettem!

Tervezők gondolatmenete: Az irányadó ajánlás minimum 2 méter kerékpárutat mond, mivel mindegyik csak ennyivel épül, ezért most is ennyire fogom építeni (a helyzet rosszabb, mert a 2 méter olyan erősen begyökerezett a rendszerbe, hogy 10cm szélesítésért élethalálharc megy a civilek - értsd, felhasználó kerékpárosok -és a tervező valamint az önkormányzat között). A gyalogos is a kerékpárúton fog menni, hiszen a 2 méter elég széles. Van néhány oszlop, fa, amelyeket kikerülök, nem baj, hogy kanyarog, hiszen áthelyezésük méregdrága, a kerékpárost pedig nem fogja zavarni a pihenő kerékpározása során, hogy kanyarog össze-vissza. Jön egy becsatlakozó út, ezért a kerékpárosnak kitesszük az elsőbbségadás kötelező táblát, hiszen ha őket leállítom nem lesz belőle forgalmi fennakadás. A szegélyt magasabbra hagyom, hogy észrevegye. 

Jé itt nincs több hely! Sebaj! Kiteszem a vége táblát, ott majd leszáll a bicikliről és azon a szakaszon majd tolja. Eddig tart a tervezési határom, akkor itt most vége is a kerékpárútnak.

Most nézzük az "ellentábor", azaz a fölhasználó, a kerékpárosok véleményét: 
A kerékpár egy viszonylag gyors közlekedési eszköz, ebből következik, hogy inkább jármű, mint kétkerekű-gyalogos. Egy gyalogos pályáját, mozgását igen nehéz kiszámítani, ráadásul a sebességkülönbségek is nagyok (gyalogos max. 4-6km/h, kerékpáros 20-40km/h, ami 3-10-szeres különbséget jelent - erre a későbbiekben visszatérünk), hogy egymás mellett, egymás zavarása, vagy ami rosszabb, egymás veszélyeztetése nélkül megvalósuljon. A szélességgel függ össze, de nem alkalmas területeket neveznek ki kerékpározásra kötelező területnek, úgy, hogy a gyalogosok közlekedését nem rendezik megnyugtatóan. Ez elsősorban abba nyilvánul meg, hogy korábbi járdákat tábláznak, festenek föl gyalog- és kerékpárútnak, zavarva a gyalogosok közlekedését, s egyúttal a kerékpárosokat kényszerítve "természetellenes" közlekedési formára. Mivel mind a gyalogos, mind a kerékpáros a közlekedők közül a legkörnyezetbarátabb, ezért nem kellene őket összeveszejteni.

Ezekből az alapvető gondolatmenetekből indul ki az az igény is, hogy a kerékpárosnak semmi keresnivalója a járdán, a gyalogosok között! A kettő közlekedési formát - alapvető forgalomdinamikai különbségük miatt - el kell választani egymástól, kereszteződő területeiket pedig megfelelő figyelemfölkeltéssel jelezni kell a felek számára (nem szabad a biztonságot, a biztonságérzetet anyagi spórolás áldozatává tenni). {th}

Lássunk néhány példát:

gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda  

fig. 1.                                           fig. 2.

Megy a szabályosan közlekedni szerető csomagos vándor (avagy edzéséről hazatérő amatőr versenyző) Pécs külvárosi részében, lejőve a Mecsekből. Szabályosan, felparancsolva - az ő védelmében! - a biciglijárdán. És vele párhuzamosan időnként a helyi járatú autóbusz is, amelyek megálláshoz útkitörést építettek a gondos kezek. És, hogy a bicigliző ne zavarja az esetlegesen a megállóban várakozókat; számára a megállónál véget ér(!) a törvényes haladás lehetősége (fig. 1.): a kitáblázás - és a KRESZ - szerint meg kell állnia, le kell szállnia járművéről, és mint gyalogos áttolnia az érintett szakaszon, hogy 30 métert tolva kerékpárját, majd a megállónak kijelölt járdaszakasz után (fig. 2.)ismét felpattanva drótszamarára újra lendületbe kelljen hoznia azt, hogy továbbhaladhasson. Mindezt az adott útszakaszon számolásunk szerint legalább négyszer! 

 Ha - a mostani kötelező gyalogbiciklizés helyett - tempósan halad az országúton, akkor ezen az öt kilométeres szakaszon legalább tíz percet nyer.

gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda  

fig. 3.                                           fig. 4.

Nem kevésbé "vicces" Békásmegyeren egy hasonló biciglijárda-megoldás által teremtett helyzet... 

gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járdaA gyalogos-járdára felparancsolt kerekeseknek lehetőségük van a választásra: vagy egy árusítópavilon előtt nézelődők között, avagy alkalmasint a helyi-járatú autóbuszra várakozók között próbálnak meg elslisszolni.


Mennyivel egyszerűbb lenne a helyzet, ha a kerékpározni szeretőket/kívánókat nem akadályoznák ilyen alattomos trükkökkel, hanem - mint tőlünk nyugatra, akár már Ausztriában is! - hagynák nyugodtan tekerni az országúton, és a gépjárművezetőket szorítanák rá erősen, szigorú szabályokkal és bírságolással a gyengébb, védtelenebb közlekedőtársra való nagyobb figyelemre, annak fokozott védelmére?

Arra pedig, hogy miért nem célszerű a gyalogosok által használt járdákra ráterelni a kerékpárral közlekedőket, bárhol találunk példát, ahol ilyen öszvér-megoldást teremtettek "okos" tervezők...Példáink Budapest jobb- és balparti oldaláról valók.

gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda   

fig. 6.                               fig. 7.

gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda    

fig. 8.                                   fig. 9.

gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda   

fig. 10.                                          fig. 11.



Bármelyik példaként szereplő pillanatképen látható, a gyalogosok a maguk legtermészetesebb módján elfoglalják, haladnak a gyalogos-járdán annak teljes szélességében. És miért ne tennék? Ez az ő közlekedési útjuk, az ő területük: járműnek - így a kerékpárnak sincs keresnivalója ott. Az haladjon a közúton - gondolják, és teljességgel igazuk is van. {Gh}

 

Nem akadály? II.

 
...Sokat gondolkodtunk már a tényen, hogy miért, mi célból tervezik és készítik el a városi biciglijárdák vonalvezetését úgy azok tervezői, hogy adott rövid szakaszon lehetőség szerint minél több kurflit, kanyart, kunkort, s ha ilyenekre nincs mód - mert kivédhetetlenül egyenes vonalban kell, hogy vezessen annak nyomvonala, akkor legalább az út két átellenes oldalára kelljen minél többször átkelnie annak, aki erre az egészséges haladási formára adja a fejét...

Mert más oka nem lehet annak, hogy a tervezők - és e tervek engedélyezői, megvalósítói is - elfelejtik csak és csakis a kerékpáros közlekedés vonatkozásában!, hogy két pont között még mindig a legrövidebb út az egyenes. S a leggazdaságosabb haladás az egyenes vonalú egyenletes tempójú...

Íme - csak kiragadott, korántsem valamiféle teljességre törekvő példacsokor.

Szentgotthárd:

biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo   

fig. 1.                             fig. 2. 

 fig. 3.

biciglijarda-rodeo biciglijarda-rodeoSzentgotthárd kisforgalmú belvárosi részén nyugodtan lehet kerekezni a közúton. De amikor a vétlen tekerő a korforgalmú kereszteződéshez ér, ahelyett, hogy mint felelős járművezető a KRESZ szabálya szerint odaérve megvárva becsatlakozási lehetőségét továbbhaladhatna, a kereszteződés előtt egy hirtelen fékezéssel! és jobbra történő hirtelen irányváltoztatással! köteles (kénytelen) egy veszélyes manőverrel a részére és csakis az ő részére kialakított külön lekeskenyített és rázóköves díszműkőburkolatra kitérni (fig. 1.), azon cikk-cakkozni ötven métert (fig. 2.), hogy a körforgalommal védett kereszteződés másik - számára kivezető szakaszán - egy parkírozó bejáratánál kénytelen legyen még hirtelen lefékezni is, és egy éles balkanyarral kivédve az eléjetoluló járdaszigetet (fig. 3.) visszatérni a forgalomba. Már ha neki az első, jobbkézre eső úton van további útja. Ha nem, akkor usgyi, irány a zebra, járművéről leszállva mint gyalogos (gyalogbiciklizés) áttolni a túloldali biciglijárda-szakaszra gépét (akár csomagokkal is,) és ott folytatva a műveletsort, egy hasonló kurflival visszaügyeskednie magát a természetes közúti forgalomba.

Encs - Gibárt:
 
Encs-Gibárt Encs-Gibárt Nekem kedves, mosolyogni való szituáció az, ahogyan sokhelyütt az országúttal párhuzamosan vezetett biciglijárdánál megspórolják a költségeket: Encs és Gibárt között nem pepecseltek a patak hídjánál kiegészítő létesítménnyel: itt vége a bicigliútnak, tessék kitekerni a közútra, s a híd túlfelén szépen illedelmesen visszacsattogni a repedezett aszfaltú különcsíkra. {fig. 4.
Ráadásul, ha Gibárt felől jön a jobb sorsra érdemes tekerő, akkor szabálytalanul, a szembejövő haladási sávjában kell(ene) néhány métert tekernie.

- Vártunk több, mint öt percet, hogy legalább egy otomobilt is lencsevégre kaphassunk e helyütt, de utunk aznapi végcéljának elérése fontosabb volt. Kérdésünk: tessék má megmondani, ide mi a jó fészkes fekete fenének is kellett pénzt kiadni gyenge minőségű külön-aszfaltra? (Gh)

Budapest, Széna tér:

biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo  

biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo   

  biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo  

Budapest, II. kerület, Széna tér, pihenőpark széle. Itt ér ide/innen halad tovább a kerósút a Varsányi Irén utcába. Egy szépívű dupla S kanyarral, kilátást takaró bokrokkal, kanyarodást nehezítő fával megtűzdelt rodeo-hely, ahelyett, hogy a jobb alsó képen látható egyenes vonalvezetéssel vezették volna e helyütt ezt a biciglijárda-szakaszt.



Budaörs, Gazdagréti út:

biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo

fig. 5. - 6.

biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo

fig. 7. - 8.

biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo biciglijárda-rodeo

 fig. 9. - 10.


Ha eddig valakinek az lett volna az érzése, csupa avitt, rég meghaladott példát hoztunk volna, annak itt az épülő új budaörsi biciglijárda-szakasz, az ő sajátos cikk-cakkjával. Rázóköves, díszkőburkolatú, modernül eltérő színnel jelölt osztottpályás gyalogos/kerékpáros útnak tervezve(fig. 5.). Egy rövid iramodás után már lehet is fékezni, s leszállva a járműről áttolni azt a magasan hagyott járdaszegélyeken a túlparti járdára (fig. 6.), mert bár párhuzamosan vezetett nyomvonalon halad az út a magasabbrendű közúttal, de az csak természetes(?), hogy nem a kerekezőnek van elsőbbsége - itt, a biciglijárdán. Ha a közúton haladna, ez a képtelen helyzet elő sem fordulhatna. Kisvártatva elvékonyodik a járda (ezen az oldalon megszűnnek a házak), s uccu neki, máris vége van a biciglijárdának, hogy gépről leszállva (járdaperem!), áttolva a túloldali rázóköves oldalra, kárhozott kerekesként ott folytassuk majd utunkat (fig. 8.). No, nem sokáig, csak egy kerekes iramodásnyira: itt egy éles kanyarral véget ér a kerósútszakasz. Innentől mehet mindenki arra, merre lát. Kerekes teszem azt a közúton, ahol eddig szabályosan azért nem mehetett, mert a KRESZ jelenlegi szabályozása az ilyen eszement szakaszokra is kötelező érvénnyel az épített biciglijárdára kergeti a kétkerekű, ember hajtotta járművel közlekedőt - ahelyett, hogy csak mint ajánlott, javasolt, alternatív útvonalat kezelné, s meghagyná a választási lehetőséget a felnőtt kerekeseknek. S elrendelné a kötelező fokozott figyelmet a gépjárművel közlekedőktől a gyengébb társuk irányába.

(Megjegyzés: nem volt forgalom-elterelés, a képek készítésének idejében ilyen sűrű volt a gépjárműforgalom...)
 

7415.jpg
Kiemelt weblapok:
Balatoni bringakörút
Badacsonyban élő túrázó leírása sok hasznos infóval.
Túrakerékpározás
Túrakerékpározók csevegése az Index oldalán
?