Járdaszegélyek kialakításai
Kényes kérdés ez is! Alapvető kerékpáros igény, hogy ne kelljen döccennie, lépcsőznie a neki kialakított pályaszakaszon. A gyakorlat az, hogy kb. 3cm magas szegélyt mindenütt hagynak, állítólag a vízelvezetés miatt, pedig azt korszerűbb megoldásokkal is el lehetne vezetni. Nagy zápor esetén meg teljességgel mindegy, hogy van e szegély vagy sem. Az irányelv így fogalmaz: "A 3 cm magasság-különbséget mind a mozgáskorlátozottak kerekes kocsijai, mind a kerékpárosok le tudjak győzni, ugyanakkor azonban vízelvezető szegélyként még funkcionál." Nevetséges, és teljességgel alaptalan az a feltételezés, miszerint leküzdhető akadály. Igenis zavaró, esetenként még veszélyes is. Nem beszélve szerencsétlenül járt honfitársainkról, akik segédeszközükkel, a kereskesszékkel kényszerülnek közlekedni. Nekik ez mindennapos fölösleges és fárasztó ugrálás, ami számukra nem egyszerű, a legtöbb esetben csak segítséggel oldható meg.
Mi a helyzet a magas (12-15cm vagy magasabb) szegélyekkel? Ezek egy átlagos kerékpáros rémálmai. "A kerékpáros biztonsága érdekében hozták meg ezeket a döntéseket" - hangzik a válasz, bárhol kérdezzük meg, miért vannak magasan a szegélyek? Hozzáteszik még azt is, hogy "ilyen esetben a kerékpárról le kell szállni, és azt gyalogosan kell áttolni a kereszteződésen". Mindezeket a kerékpáros érdekében? Ők komolyan annak gondolják.
De mi is a helyzet a valóságban? Egy minden nap azon a vonalon járó kerékpárosnak minden alkalommal le kell szállnia - a biztonsága érdekében - a kerékpárjáról, hogy tovább tudjon haladni. Ez egy idő után igen el fogja csömöríteni kerekesünket, s rossz esetben nem fog többet fölülni járművére.
Vagy ott vannak az országúti géppel járó komolyabb kerekesek. Ők a folyamatos lépcsőzésbe fognak beleőrülni, hiszen kerekük nem erre a természetellenes zötykölődésre, ütéssorozatra lett kitalálva. Vagy ott van a csomagos túrázó, aki a megrakodott kerékpárja kerekét - a többletsúly miatt - joggal félti, valamint nem igazán tudja megemelni gépét ilyen helyeken. Vagy pedig a mozgássérültek helyzete (akiket soha nem szabad elfelejteni, hiszen közlekedésük nagyon hasonló a kerékpáros közlekedőkhöz), akik ilyen helyzetben csak segítséggel tudnak továbbmenni.
Tehát, mint gyalogost kezelik a kerékpárost, miközben a kerékpárt járműnek definiálják. Nonszensz!
Néhány gyakorlati példa, miért is veszélyes a magas járdaszegély: Kerékpárosunk egy ilyen helyzetben automatikusan megáll. Autósunkban ez a cselekedet pavlovi-reflext vált ki, miszerint a kerékpárossal szemben mindig az autósnak van elsőbbsége, így ott is ezt a "törvényt" fogja alkalmazni, ahol nincs elsőbbsége.
Ez potenciális veszély a kerekezőkre. Ahhoz, hogy továbbmenjen kerekesünk, át kell váltani gyalogossá {gyalogbiciklizés }, tehát másik módban kell folytatni a közlekedését. Azzal, hogy nem mehet folyamatosan abban a jogi státuszával, amelybe tulajdonképpen elindulásakor "belehelyeződött", erőteljesen alá van rendelve annak az erőszakos és durva közlekedési morálnak, amelyet ma az utakon tapasztalunk. Egyúttal diszkriminálja a kerekest a közúti forgalomból is. {Thpt}
KerékpárútÉs most nézzünk néhány konkrét példát:
Budapest, III. kerület, Szentendrei út Aquincumnál. Tagadhatatlanul erős szinte a nap bármely szakaszában a gépkocsi forgalom a három sávos országúton, de elgondolni sem tudom, mi vezethette az íróasztal-kukac tervezőt, amikor ezzel a vasoszlopokkal nehezített terepen kívánta megoldani a kerékpárosok - hétvégi kedv-bicajosok, csomagos túristák és a Pilis hegyei közé edzésre induló amatőr versenyzők - lendületes, gyors, baleset-mentes tovajuttatását...
(A helyzet valamelyest javult a közeli áruházhoz vezető hátsó kerékpárút elkészültével, de aki nem szeretne kerülni, annak továbbra is marad a közút - e kriminális szakasz helyett.)
Kellemes tempóval (20km/h) haladva a Szentendrén kialakított biciglijárdán, fel sem tűnne, ha nem lennénk ismerősek errefelé, mekkora hirtelen szintkülönbség van a járda és az országút között (fig. 1.). El lehet gondolni, egy csomagokkal megrakott Holland kerékpáros-csoport milyen kellemes élményekkel gazdagodnak, ha az ő vidékükön megszokott lehajtót sejtve a kőszegélynél, kellemes utazó tempójukban hajtanak bele a kereszteződésbe. A másik nézőpontból megtekintve e helyet (fig. 2.), azt biztosan megállapíthatjuk, hogy a „kerékpárosok biztonsága érdekében” álságos szlogen mögé bújva ez egy teljesen szokványos biciglijárda megoldás, ahol nem tettek egyebet, mint felterelték a kerékpárosokat a már meglévő gyalogosok részére készült járdára. A kerekező pedig - épsége érdekében - menjen ott, és két-négy percenként ugorjon le gépéről, s útját folytassa gyalogkerékpárosként!
járdaszegély
járdaszegély
fig. 1. fig. 2.
Látszatra kissé jobb a helyzet a Bp. II. kerület, Kapás utcai résznél, de csak látszatra. Ha szemügyre vesszük a biciglijárdaszakaszt (fig. 3. fig. 4.), két dolgot egyből megállapíthatunk: tipikus példa arra, ahogy „adnak a ...nak egy pofont”, és még utólag sem képesek egy kicsit pepecselni a helyzet javítására. Tetten érhető a biciglijárda-mentalitás: „azoknak ez is jó”. Azon azért elgondolkodtam egy kicsit, mint is vélekednek autós társaink a szándékosan vagy felelőtlenül hagyott leromlott útszakaszokról, amikor kerekeik abroncsa roppan be egy-egy kátyúban..?
járdaszegély
járdaszegély
fig. 3. fig. 4.
járdaszegély
járdaszegély
fig. 5. fig. 6.
Ugyancsak „kellemes meglepetést” tudnak szerezni a tervezők Szentendrén, a Bükkös-patak töltésén haladó kerekeseknek: ahogy a közforgalmi hídhoz érnek, (és időben észrevették a "tréfát", fig. 5.) vagy rodeóznak egyet, vagy leszállnak - adott esetben csomagokkal megpakolt - járgányukról és lecipelik a lépcsőkön. Felfelé könnyebb a helyzet (fig. 6.), nem kell árgus, minden pillanatban figyelő szemekkel guvadni az útra, messziről észrevehető a lépcső...
Ha az Euro-Velo (lásd. zöld tábla a fig. 7.-en) útvonalat szeretnénk követni a Pilis-Dunakanyar felé, előttünk az útvonalat kijelölők újabb tréfája. Hmm, tudom, Franciahonban még versenyt is rendeznek macskaköves útszakaszra a nosztalgia jegyében, de könyörgöm, ha itt, e helyütt két másik irányba is el lehet indulni jó minőségű aszfaltozott úton, vajh mi szülte az ötletet e tovahaladást akadályozó elgondolásra? (Nem is szoktam kerekest látni ezen az útszakaszon). {Gh}
img_8543
fig. 7.
Szintén járdaszegély és biciglijárda-típus egyik kedvencünk, az Országháznál felfestett valami (fig. 8. - 10.). A szakasz egy kellemes(?) kanyarral ér véget az országházi gépkocsibehajtó közelében a déli oldalon, a kettes villamos megállójánál (fig. 8.). Feltételezésünk szerint azért hagyták meg a járdaszegélyt, hogy mindenképpen megállásra kényszerítsék az esetenként itt elhaladó villamos miatt az erre kerekezőket. De miért kell drótszamárról szállva mint gyalogos továbbfolytatniuk haladásukat az erre vetődött kerekezőknek? - Egyszerű a válasz: eddig tartott a „kerekesek érdekében”, innen mehet, amerre lát, akár a közúton is, mert sehol sincs kerekesút-folytatás.
Járdaszegély-ugratás mellett tipikus példája a semmi értelme megoldásnak...
járdaszegély
járdaszegély
fig. 8. fig. 9.
imgp9225
imgp9226
fig. 10. fig. 11.
|
Gyalogossal együtt vagy külön?A kérdés igen izgalmas, és többrétű. Talán a legokosabb, ha abból indulunk ki, hogy a KRESZ (közúti közlekedés szabályai) a kerékpárt járműnek minősíti, amelyet emberi erő, vagy legfeljebb 300W teljesítményű motor hajt. Ennek ellenére az összes szabály a kerékpárt, mint "kétkerekű-gyalogost" kezeli.
fig. 1. fig. 2. Megy a szabályosan közlekedni szerető csomagos vándor (avagy edzéséről hazatérő amatőr versenyző) Pécs külvárosi részében, lejőve a Mecsekből. Szabályosan, felparancsolva - az ő védelmében! - a biciglijárdán. És vele párhuzamosan időnként a helyi járatú autóbusz is, amelyek megálláshoz útkitörést építettek a gondos kezek. És, hogy a bicigliző ne zavarja az esetlegesen a megállóban várakozókat; számára a megállónál véget ér(!) a törvényes haladás lehetősége (fig. 1.): a kitáblázás - és a KRESZ - szerint meg kell állnia, le kell szállnia járművéről, és mint gyalogos áttolnia az érintett szakaszon, hogy 30 métert tolva kerékpárját, majd a megállónak kijelölt járdaszakasz után (fig. 2.)ismét felpattanva drótszamarára újra lendületbe kelljen hoznia azt, hogy továbbhaladhasson. Mindezt az adott útszakaszon számolásunk szerint legalább négyszer!
fig. 3. fig. 4. Nem kevésbé "vicces" Békásmegyeren egy hasonló biciglijárda-megoldás által teremtett helyzet...
fig. 6. fig. 7.
fig. 8. fig. 9.
fig. 10. fig. 11.
Nem akadály? II.
fig. 1. fig. 2. fig. 3.
Budapest, II. kerület, Széna tér, pihenőpark széle. Itt ér ide/innen halad tovább a kerósút a Varsányi Irén utcába. Egy szépívű dupla S kanyarral, kilátást takaró bokrokkal, kanyarodást nehezítő fával megtűzdelt rodeo-hely, ahelyett, hogy a jobb alsó képen látható egyenes vonalvezetéssel vezették volna e helyütt ezt a biciglijárda-szakaszt.
fig. 5. - 6.
fig. 7. - 8.
fig. 9. - 10.
|
