Biciglijárdák

Járdaszegélyek kialakításai

Kényes kérdés ez is! Alapvető kerékpáros igény, hogy ne kelljen döccennie, lépcsőznie a neki kialakított pályaszakaszon. A gyakorlat az, hogy kb. 3cm magas szegélyt mindenütt hagynak, állítólag a vízelvezetés miatt, pedig azt korszerűbb megoldásokkal is el lehetne vezetni. Nagy zápor esetén meg teljességgel mindegy, hogy van e szegély vagy sem. Az irányelv így fogalmaz: "A 3 cm magasság-különbséget mind a mozgáskorlátozottak kerekes kocsijai, mind a kerékpárosok le tudjak győzni, ugyanakkor azonban vízelvezető szegélyként még funkcionál." Nevetséges, és teljességgel alaptalan az a feltételezés, miszerint leküzdhető akadály. Igenis zavaró, esetenként még veszélyes is. Nem beszélve szerencsétlenül járt honfitársainkról, akik segédeszközükkel, a kereskesszékkel kényszerülnek közlekedni. Nekik ez mindennapos fölösleges és fárasztó ugrálás, ami számukra nem egyszerű, a legtöbb esetben csak segítséggel oldható meg.

Mi a helyzet a magas (12-15cm vagy magasabb) szegélyekkel? Ezek egy átlagos kerékpáros rémálmai. "A kerékpáros biztonsága érdekében hozták meg ezeket a döntéseket" - hangzik a válasz, bárhol kérdezzük meg, miért vannak magasan a szegélyek? Hozzáteszik még azt is, hogy "ilyen esetben a kerékpárról le kell szállni, és azt gyalogosan kell áttolni a kereszteződésen". Mindezeket a kerékpáros érdekében? Ők komolyan annak gondolják.

De mi is a helyzet a valóságban? Egy minden nap azon a vonalon járó kerékpárosnak minden alkalommal le kell szállnia - a biztonsága érdekében - a kerékpárjáról, hogy tovább tudjon haladni. Ez egy idő után igen el fogja csömöríteni kerekesünket, s rossz esetben nem fog többet fölülni járművére.
Vagy ott vannak az országúti géppel járó komolyabb kerekesek. Ők a folyamatos lépcsőzésbe fognak beleőrülni, hiszen kerekük nem erre a természetellenes zötykölődésre, ütéssorozatra lett kitalálva. Vagy ott van a csomagos túrázó, aki a megrakodott kerékpárja kerekét - a többletsúly miatt - joggal félti, valamint nem igazán tudja megemelni gépét ilyen helyeken. Vagy pedig a mozgássérültek helyzete (akiket soha nem szabad elfelejteni, hiszen közlekedésük nagyon hasonló a kerékpáros közlekedőkhöz), akik ilyen helyzetben csak segítséggel tudnak továbbmenni.

Tehát, mint gyalogost kezelik a kerékpárost, miközben a kerékpárt járműnek definiálják. Nonszensz!

Néhány gyakorlati példa, miért is veszélyes a magas járdaszegély: Kerékpárosunk egy ilyen helyzetben automatikusan megáll. Autósunkban ez a cselekedet pavlovi-reflext vált ki, miszerint a kerékpárossal szemben mindig az autósnak van elsőbbsége, így ott is ezt a "törvényt" fogja alkalmazni, ahol nincs elsőbbsége.
 Ez potenciális veszély a kerekezőkre. Ahhoz, hogy továbbmenjen kerekesünk, át kell váltani gyalogossá {gyalogbiciklizés }, tehát másik módban kell folytatni a közlekedését. Azzal, hogy nem mehet folyamatosan abban a jogi státuszával, amelybe tulajdonképpen elindulásakor "belehelyeződött", erőteljesen alá van rendelve annak az erőszakos és durva közlekedési morálnak, amelyet ma az utakon tapasztalunk. Egyúttal diszkriminálja a kerekest a közúti forgalomból is. {Thpt}



KerékpárútÉs most nézzünk néhány konkrét példát:
Budapest, III. kerület, Szentendrei út Aquincumnál. Tagadhatatlanul erős szinte a nap bármely szakaszában a gépkocsi forgalom a három sávos országúton, de elgondolni sem tudom, mi vezethette az íróasztal-kukac tervezőt, amikor ezzel a vasoszlopokkal nehezített terepen kívánta megoldani a kerékpárosok - hétvégi kedv-bicajosok, csomagos túristák és a Pilis hegyei közé edzésre induló amatőr versenyzők - lendületes, gyors, baleset-mentes tovajuttatását...
(A helyzet valamelyest javult a közeli áruházhoz vezető hátsó kerékpárút elkészültével, de aki nem szeretne kerülni, annak továbbra is marad a közút - e kriminális szakasz helyett.)



Kellemes tempóval (20km/h) haladva a Szentendrén kialakított biciglijárdán, fel sem tűnne, ha nem lennénk ismerősek errefelé, mekkora hirtelen szintkülönbség van a járda és az országút között (fig. 1.). El lehet gondolni, egy csomagokkal megrakott Holland kerékpáros-csoport milyen kellemes élményekkel gazdagodnak, ha az ő vidékükön megszokott lehajtót sejtve a kőszegélynél, kellemes utazó tempójukban hajtanak bele a kereszteződésbe. A másik nézőpontból megtekintve e helyet (fig. 2.), azt biztosan megállapíthatjuk, hogy a „kerékpárosok biztonsága érdekében” álságos szlogen mögé bújva ez egy teljesen szokványos biciglijárda megoldás, ahol nem tettek egyebet, mint felterelték a kerékpárosokat a már meglévő gyalogosok részére készült járdára. A kerekező pedig - épsége érdekében - menjen ott, és két-négy percenként ugorjon le gépéről, s útját folytassa gyalogkerékpárosként!

járdaszegély járdaszegély  

 fig. 1.                    fig. 2.

Látszatra kissé jobb a helyzet a Bp. II. kerület, Kapás utcai résznél, de csak látszatra. Ha szemügyre vesszük a biciglijárdaszakaszt (fig. 3. fig. 4.), két dolgot egyből megállapíthatunk: tipikus példa arra, ahogy „adnak a ...nak egy pofont”, és még utólag sem képesek egy kicsit pepecselni a helyzet javítására. Tetten érhető a biciglijárda-mentalitás: „azoknak ez is jó”. Azon azért elgondolkodtam egy kicsit, mint is vélekednek autós társaink a szándékosan vagy felelőtlenül hagyott leromlott útszakaszokról, amikor kerekeik abroncsa roppan be egy-egy kátyúban..?

járdaszegély járdaszegély  

fig. 3.                              fig. 4.

járdaszegély járdaszegély   

 fig. 5.             fig. 6.

Ugyancsak „kellemes meglepetést” tudnak szerezni a tervezők Szentendrén, a Bükkös-patak töltésén haladó kerekeseknek: ahogy a közforgalmi hídhoz érnek, (és időben észrevették a "tréfát", fig. 5.) vagy rodeóznak egyet, vagy leszállnak - adott esetben csomagokkal megpakolt - járgányukról és lecipelik a lépcsőkön. Felfelé könnyebb a helyzet (fig. 6.), nem kell árgus, minden pillanatban figyelő szemekkel guvadni az útra, messziről észrevehető a lépcső...

Ha az Euro-Velo (lásd. zöld tábla a fig. 7.-en) útvonalat szeretnénk követni a Pilis-Dunakanyar felé, előttünk az útvonalat kijelölők újabb tréfája. Hmm, tudom, Franciahonban még versenyt is rendeznek macskaköves útszakaszra a nosztalgia jegyében, de könyörgöm, ha itt, e helyütt két másik irányba is el lehet indulni jó minőségű aszfaltozott úton, vajh mi szülte az ötletet e tovahaladást akadályozó elgondolásra? (Nem is szoktam kerekest látni ezen az útszakaszon). {Gh}

img_8543

fig. 7.

Szintén járdaszegély és biciglijárda-típus egyik kedvencünk, az Országháznál felfestett valami (fig. 8. - 10.). A szakasz egy kellemes(?) kanyarral ér véget az országházi gépkocsibehajtó közelében a déli oldalon, a kettes villamos megállójánál (fig. 8.). Feltételezésünk szerint azért hagyták meg a járdaszegélyt, hogy mindenképpen megállásra kényszerítsék az esetenként itt elhaladó villamos miatt az erre kerekezőket. De miért kell drótszamárról szállva mint gyalogos továbbfolytatniuk haladásukat az erre vetődött kerekezőknek? - Egyszerű a válasz: eddig tartott a „kerekesek érdekében”, innen mehet, amerre lát, akár a közúton is, mert sehol sincs kerekesút-folytatás. 

 Járdaszegély-ugratás mellett tipikus példája a semmi értelme megoldásnak...

járdaszegély járdaszegély  

fig. 8.                      fig. 9.

imgp9225 imgp9226   

 fig. 10.      fig. 11.