Elsőbbség a buszmegállónak...
fig. 1. fig. 2.
Megy a szabályosan közlekedni szerető csomagos vándor (avagy edzéséről hazatérő amatőr versenyző) Pécs külvárosi részében, lejőve a Mecsekből. Szabályosan, felparancsolva - az „ő védelmében”! - a biciglijárdán. És vele párhuzamosan időnként a helyi járatú autóbusz is, amelyek megállásához útkitörést építettek a gondos kezek. És, hogy a bicigliző ne zavarja az esetlegesen a megállóban várakozókat; számára a megállónál véget ér(!) a törvényes haladás lehetősége (fig. 1.): a kitáblázás - és a KRESZ - szerint meg kell állnia, le kell szállnia járművéről, és mint gyalogos áttolnia (gyalogkerékpározás!) az érintett szakaszon, hogy 30 métert tolva kerékpárját, majd a megállónak kijelölt járdaszakasz után (fig. 2.) ismét felpattanva drótszamarára újra lendületbe kelljen hoznia azt, hogy továbbhaladhasson. Mindezt az adott útszakaszon számolásunk szerint legalább négyszer!
Ha - a mostani kötelező járdárakergetés helyett - tempósan halad az országúton*1*, akkor ezen az öt kilométeres szakaszon legalább tíz percet nyer. Azon elgondolkodtunk, hogy mivel a tábla mindkét közlekedésben résztvevőnek végetérteti a vegyes gyalogos-kerékpáros utat, lehet-e egyáltalán szabályosan áttolni a kerékpárt a buszmegállón? S odamehetnek-e szabályosan az eddig gyalogosan közlekedők?
1.) Ahogy mi is tettük ottjártunkkor...
{Gh 2007}