"Biztosítás" 20 méteren keresztül...
Helye: a 7-es számú főút mellett; Teljes hossza 100m (nem elírás, tényleg száz méter). Funkciója elvben a vasútállomásra igyekvő, vagy onnan érkező kerekesek forgalmának "biztonságossá" tétele, azaz a közútról való letiltás, illetve a településen belüli kerékpárforgalom terelése.
Budapest felől érkezve mindenképpen át kell mennie szerencsétlen kerekesnek a menetiránya szerinti ellenkező oldalra, hogy szabályos legyen a KRESZ szerint, feltéve, ha észreveszi időben a neki épített utat (fig.1), mivel sehol nincs egy előjelző, vagy tájékoztató tábla. A tervezés során 50m gyalog- és kerékpárút, és csak a maradék 50m az effektív kerékpárút, így még tovább súlyosbodik a helyzet. Pont a felénél "vált" egy lekeresztező utcánál, a vége táblával egyetemben, amelyről - mint tudjuk - azt jelenti, hogy le kell szállni a nyeregből és át kell tolni a kerékpárt a kereszteződésen, (gyalogbiciklizés) tehát a kerekesnek elsőbbséget kell adnia.
Nem jobb a helyzet a Balaton felől érkezők számára sem, bár "helyzeti előnyük" van, hogy hamarabb észreveszik (fig.2), mint az ellenkező irányból érkezők, és az ellenkező oldalra sem kell átmenniük, csak egy éles kurflival - ha tudják a sebességtől - bevágódni a biciglijárdára. Rövid, 10 méteres, igen egyenetlen aszfaltburkolaton haladunk egészen az első és egyetlen kereszteződésig, melyet már megemlítettem. Egy pozitív dolog azért akad, ez pedig a vízelvezető lefolyó szép és ügyes kialakítása, mely nem zavarja a kerekest, legalábbis ezen a részen. Nem úgy, mint a kereszteződés után, ahol a ritka anyagszerkezetű rács pont beleesik a keréknyomba.
fig. 1. fig. 2.
Kisvártatva, pár méterecske után újabb meglepetés: egy buszmegálló, amely igen érdekesen "belelóg" a kerekesek útjába: gondolván a tervezőkém, nekik így is jó (fig.4).
De nem örülhetünk soká, hiszen még fölocsúdni sincs időnk oly gyorsan és hirtelen vége lesz a "biztonságot jelentő útnak" (fig.5), s beletorkollik egy minősíthetetlen, aszfalthiányos, fűcsomós, királydinnyés egykor szebb napokat megélt "útba". Itt aztán véget is ér a „gondoskodás”, mehet kerekesünk, „amerre lát”...
fig. 3. fig. 4.
Igen érdekes a táblázás szisztémája is. A kerékpárosnak szánt út táblájára merőlegesen, tehát haladási irányból egyáltalán nem látható módon helyezték el az alig pár centi magas táblákat, melyből következik, hogy betűmérete és tartalma enyhén szólva hagy maga után kívánni valót (fig.6). Tragédia továbbá, hogy csak az egyik irányból helyeztek el ilyet, a másikon elmaradt. Kimondhatjuk: nem felel meg egyik előírásnak, ajánlásnak sem!
Meglepő az az "igyekezet", mely a kerékpáros letiltására irányul. Annak ellenére, hogy 40km/h sebességkorlátozás van a településen belül, mégis kötelezően használandó biciglijárdát építenek a kerekezőnek (fig. 2). Ez vezet oda, hogy a gépjárművezetők, ha aszfaltcsíkot látnak a köz útjai mellett, automatikusan letaszítják a kerekezőt arra, még abban az esetben is, mikor történetesen vagy nincs is lehetősége a kerekesnek ott közlekedni, vagy nem is kerékpáros létesítmény céljából helyezték el azt a műtárgyat.
fig. 5. fig. 6.
Ez a röpke 100 méter tipikus esete az olyan átgondolatlan tervezésnek, melynek csak kára van, mind az adott önkormányzat számára, mind a kerékpárosok "biztonsága" szempontjából nézve. Felvetődik, hogy az önkormányzat nagy buzgalmában nem merítette e ki a hűtlen kezelés, vagy a közvagyon elherdálásának markáns kérdését.
A szakasz gyönyörűen példázza miért nem szabad, hogy kötelező legyen a kerékpárút használata a kerékpáros számára.
További képek a képtárban találhatóak. {thpt}
Itt van a hely: