Biciglijárda kipipálva...
Kikerekezve Tiszafüredről Füzesabony felé, kellemes, szép kilátást nyújtó országúton haladhatunk, jó tempóban. Nem nagy a forgalom, a közút megfelelő minőségű, és kellően széles ahoz, hogy a gépjárművekkel haladók még egy esetleg nagyobb számú kerekes túrázó csapatot is kikerülhessenek mellettük elhaladtukban. És a békés kerekező odaér Besenyőtelek határához:
fig. 1. fig. 2.
Igen, a vétlen kerekezőnek a jó minőségű országútról előírás szerint le kell(ene) mennie arról a közútról, amelyen addig jött, s megtett - ha csak Tiszafüredről kerekezik, 26 kilométert! Huszonhat kilométeren keresztül az aránylag kisforgalmú közúton felnőtt - s tudatos, a KRESZ szabályait is betartó polgárként. S itt egyszerre - állítólag az ő érdekében! - egy három kilométeres szakaszon az itt látható szörnyűségen kényszeríttetik tova tekerni! Természetesen(?) találkoztunk a biciglijárdán leállított gépkocsikkal (fig. 3.), hiszen öt lépésnél messzebbre a hűsítő fagyiért nem tud már önerejéből elslattyogni az oto-hominida...
Ezen a szakaszon a legjobban a virágágyással körülvett (fig. 4.) beton villanyoszlop "tetszett", a biciglijárda közepén...
fig. 3. fig. 4.
Hasonló "jóminőségű" különaszfalton kellene haladni (fig. 5.) még egy keveset Dormánd felé, de ez az a pont, ahol nyugodtan bevallom(juk): aki kitervelte, s hagyta így tönkremenni, az tekerjen rajta oda-vissza naponta négyszer. Mi pedig menjünk nyugodtan a közúton, a gépjárművezetők pedig figyeljenek, vigyázzanak ránk, s olyan szabályosan haladjanak el mellettünk, mint egy harminccal csordogáló rendőrautó mellett...
fig. 5. fig. 6.
Beérve Füzesabony határába, elgondolkodik a békés kerekező: őt tekintik-e vadállatnak, vagy veszett kutyák szoktak kóborolni a környéken, hogy magas védőkorlátot emeltek (fig. 6.) - nyilván az ő érdekében! -, de azt már nem sikerült megfejteni, hogy az éles kanyarba belátást miért nehezítik még egy hatalmas bokorral is.
{Gh}