Biciglijárdák

 Biciklivel a Balaton körül

 - gondolatok a balatoni kerékpárút kiépítésével kapcsolatos tennivalókról 1.1

A szép tájaknak, a megfelelő domborzati viszonyoknak, a gazdag kulturális, természeti örökségnek, és a viszonylag jól kiépült vendéglátói háttérnek köszönhetően a Balaton környéke különösen jó lehetőségeket kínál a kerékpáros túrázáshoz. Erőnléttől, ízléstől, érdeklődéstől és időtől függően mindenki találhat magának megfelelő terepet, programot, látnivalót. A biciklizés a programokban szegény időszakokban, illetve üdülőterületen új elfoglaltságot jelenthetne az unatkozó vendégeknek.
A turisztikai piacon tapasztalható visszaesés idején a természethez szorosan kapcsolódó kerékpározás új, hatásos vonzerő lehet mind a külföldi, mind a belföldi vendégek felé. S persze nem felejthetjük a kerékpározásnak azt a másik nagyon fontos eredményét, hogy az éppen bicikliző vendég nem használja autóját. Így összességében csökken a túlterhelt közutak forgalma, mérséklődik a környezetszennyezés.
Ismereteim szerint központi szinten először a VII. ötéves tervidőszakra vonatkozó feladatok között jelenik meg a kerékpárút-hálózatának fejlesztése. (A VI. ötéves tervidőszakra vonatkozó balatoni dokumentumokban nem említik a kerékpárutakat, kerékpározást.)


A Balatoni Üdülőkörzet VII. ötéves tervidőszakra szóló fejlesztési programja című anyagban - jóváhagyta az Országos Idegenforgalmi Tanács 1986. január 28-án -

"3. A VII. ötéves fejlesztési program komplex feladatai -
3.2. A Az üdülőkörzet infrastrukturális alapellátásának fejlesztése" cím alatt a közlekedési tennivalók között elsőként olvasható: "A gépkocsiforgalom növekedése jelentős zsúfoltságot és környezetszennyezést okoz, ezért fokozott erőfeszítéseket kell tenni a kerékpárutak létesítésére."
Majd a 4.4 pontban: "Egyre növekvő igény kielégítésének első lépése az Akarattyától Tihanyig tervezett kerékpárút megvalósítása."
A 18 kilométeresre tervezett szakasz megépítésére 18 millió forintot szántak (összesen). Az út a tervezett időben Akarattya és Balatonalmádi, illetve Balatonfüred és a 71-es főút tihanyi elágazója között valósult meg.
A következő években a bicikliút építés helyett a rendszerváltás lett a meghatározó program. Igaz, nem csak a pénz hiányzott, talán a szándék sem volt eléggé erős.
Ezt támasztja alá, hogy Lengyel Márton 1993-ban készült "A balatoni turizmus fejlesztési koncepciója" című tanulmánya is csak talán csak egyszer, s akkor is érintőlegesen említi a kerékpáros túrázás lehetőségét, szemben például a többször említett bor- vagy lovasturizmussal.


A Balatoni Idegenforgalmi Bizottság apparátusa 1994-ben foglalkozott ismét behatóbban a bicikliút továbbfejlesztésének lehetőségével. Az akkor felmért és megterveztetett kerékpárút nyomvonalhossza 210 kilométer lett volna, amelyből addig összesen mintegy 40-50 kilométer készült el kisebb-nagyobb szakaszokban. A megépítendő 160 kilométeres új szakasz költségeit akkori áron 500 millió forintra becsülték. A gazdasági gondok - a fontosabbnak ítélt fejlesztések - miatt azonban nem indult újra a program. Ha csak azt nem tekintjük annak, hogy újabb lökést adott az ügynek az Országos Idegenforgalmi Bizottság 1997 májusi határozata, amely egyik kiemelt feladatnak minősítette a balatoni kerékpárút kiépítését. A szándék alsóbb szinteken is megfogalmazódott. Ekkor készítették el például egy a Lesencétől Zalakarosig kiépülő kerékpárút tervét 37 község összefogásával. A hálózat, mely érintette volna a Kis-Balaton töltéseit is, csak részben készült el. A pénzhiány mellett a természetvédelmi szervezetek megváltozott gondolkodása is ott volt az akadályozó tényezők között.


Az OIB már említett határozata alapján 1998 februárjában megjelent pályázat - Támogatás a regionális kerékpárút-hálózat hiányosságainak megszüntetésére, a meglévő kerékpárutak szolgáltatásainak kiegészítésére és a kerékpáros turizmussal összefüggő rendezvények támogatására - sem hozott igazi eredményt Csak néhány kisebb szakasz - például Révfülöpön - épült meg központi segítséggel.
Ha utat nem is építettek, a következő hónapokban, években a kistérségi önkormányzati társulások több millió forintot fizettek ki központi támogatásból állítólagos szakértőknek a lehetséges kerékpárút hálózatról szóló tanulmányokért.
Az igazi fordulópont 2000 márciusában volt. Manninger Jenő, a közlekedési tárca politikai államtitkára ekkor jelentette be Révfülöpön, hogy a következő két évben több száz milliós külön keretet biztosítanak a balatoni kerékpárút hálózat kialakításához. Ezzel párhuzamosan felgyorsítják a szabályozási és infrastruktúra fejlesztési feladatokat rögzítő nemzeti kerékpárút stratégia előkészítő munkálatait. A balatoni kerékpárút-hálózat gyors kialakítását a kezdő évben a pályázati kereteken kívül mintegy 200 millió forintos külön alappal támogatják. Ebből finanszírozták például az egy-egy település területére érvényes kiviteli tervek elkészítését. Új volt a programban, hogy a Balaton körül - az addigi általános gyakorlattól eltérően - a külterületi szakaszok megépítését teljesen központi forrásból finanszírozzák. Sőt Manninger Jenő arra is ígéretet tett, hogy fenntartásuk is a közútkezelő társaságok feladata lesz. (Ez sajnos máig nem valósult meg.)

Közvetlen célként azt jelölték meg, hogy a szükséges új utak kiépítésével, és esetenként kisforgalmú mellékutakon haladó szakaszok kijelölésével a Balatont a 2002-es szezonig teljesen körbe kerékpározhatóvá tegyék.
Már a nagy örömmel fogadott bejelentés után azonnal kiderült, hogy az útvonal konkrét megvalósításával kapcsolatban nagy viták várhatók. Az önkormányzati vezetők közül többen bírálták a fórum előtt szétosztott úthálózati koncepciót. Például azzal ellentétben javasolták, hogy a Tihanyi-félszigetet és Szigligetet is érintse a kerékpárút. Többen szorgalmazták azt is, hogy lehetőség szerint a zajos, bűzös főúttól távol alakítsák ki az útvonalat.
Az út gyorsított építéséről döntő személyek, szervezetek a nyomvonal meghatározása előtt nem gondolták végig turisztikai szempontból, hogy milyen célt is szolgál a kerékpárút, s erről nem kérték ki valóban kompetens szervezet álláspontját sem. A bicikliút legfontosabb funkciójaként a kerékpárosok főútról való leterelését, a forgalom biztonságának növelését tekintették.

A kerékpárút program természetesen bekerült a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervébe és a Balatoni Területrendezési Szabályzatba is, melyet a Parlament a 2000. évi CXII. törvénnyel (2000.11.03.)fogadott el. Ennek a 3. számú melléklete - a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve (Térségi Szerkezeti Terv) a 2.2.1. pontban olvasható, A közlekedés hálózatára és létesítményeire vonatkozó irányelvek között az alábbiakban rendelkezik:
"...A térségi szerkezeti terven ábrázolt Balaton körüli kerékpárút-hálózat az országos kerékpárút-hálózattal való kapcsolatokkal együtt építendő ki. A part közelében haladó kerékpáros törzshálózatot mind az északi, mind a déli oldalon a településrendezési tervekben ki kell egészíteni a háttértelepüléseket felfűző kerékpárút-hálózattal."
A feladatot az 1097/2001. (VIII. 17.) Korm. határozat - a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének érvényesítését célzó intézkedésekről - pontosabban is meghatározza:
"4. A turizmus térbeli és időbeli kiszélesítése céljából programot kell kidolgozni a biztonságos kerékpáros közlekedés feltételeinek megteremtésére. Ennek keretében - az érintett önkormányzatok együttműködését feltételezve - első ütemként 2002 decemberéig a Balaton kerékpárral való körüljárhatóságáról, ezt követően öt év alatt a háttértelepülések bevonásáról kell intézkedni. Határidő: a Balaton körüljárhatóságát biztosító program kidolgozására: 2001. november 30. - a háttértelepülések bevonását biztosító program kidolgozására: 2002. június 30."
Majd a következő évben meghozott 2153/2002. (V. 15.) Korm. határozat mellékletében - A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Hosszú Távú Területfejlesztési Koncepciója (2002-2010) - a II. A koncepció prioritásai - 2. A gazdasági erőforrások aktivizálásaival, a vállalkozói lehetőségek gyarapításával kapcsolatos feladatok között szerepel:
a) A gazdaság vezérágazatának, a turizmusnak a fejlesztése érdekében megoldandó
- a kerékpáros turizmus feltételeinek kialakítása;


Hiába volt azonban a törvény, és a két kormányhatározat, hiába az ígéretek, a kerékpárút nem készült el az ígért időre. A jó egy évvel később meghozott 1075/2003. (VII. 30.) Korm. határozata - a Balatonnal kapcsolatos intézkedésekről - újabb határidőt szabott:
"16. Be kell fejezni a Balaton körüli kerékpárút kiépítését, és használhatóságának javítása érdekében - a már kidolgozott program alapján folytatni kell a háttértelepülések hálózatba kapcsolását, és elő kell segíteni a már meglévő kerékpárutak karbantartását. Felelős: gazdasági és közlekedési miniszter; belügyminiszter; környezetvédelmi és vízügyi miniszter; földművelési és vidékfejlesztési miniszter; gyermek-, ifjúsági és sportminiszter - Határidő: 2003. december 31., illetve a program szerint folyamatos."

A kerékpárút jelentősen javította a biciklisek biztonságát és enyhítette a gépkocsival közlekedők gondjait. Az eredmény azonban nem tekinthető optimálisnak. Talán az a nagyobb probléma, hogy a megvalósult hálózat sem tökéletes. Sőt, sok helyen rossznak minősíthető. Persze, ez is jobb mint a semmi - tesszük hozzá azonnal, mint Virág elvtárs a Tanúban a magyar narancsról: kicsi is, sárga is, savanyú is - de a miénk.
A balatoni bicikliút több szakaszáról azonnal kiderült, hogy túlságosan keskeny. A kelleténél több, és sok esetben fokozottan veszélyes kereszteződés miatt néhol még a főúton való folyamatos haladás is biztonságosabbnak tűnik. Egyes, újonnan készült szakaszokon már most (2003) baj van a burkolat minőségével is.

Az illetékesek szerint a gondok egy részét az okozta, hogy a feszített tempó miatt nem volt idő a megfelelőbb nyomvonalhoz szükséges területek megszerzésére. A nehezen kezelhető tulajdonosok - magánszemélyek, vállalkozások, sőt az egyik önkormányzat - mellett sok esetben a természetvédelmi hatóság görcsös magatartása akadályozta az optimálisabb megoldást. Ezzel magyarázzák, hogy például Csopak és Balatonfüred között a biciklisek a négysávos főút mellett, a sűrű benzin-, illetve füstgázban kénytelenek feltekerni a nagy emelkedőre. Miközben néhány száz méterrel lejjebb, még a nádas előtti bozótosban egy régi kocsiút jó lehetőséget kínált volna a kerékpározásra. Hasonló a helyzet a Fövenyes (Kiliántelep) és Balatonakali közötti szakaszon is.
Még arra is van példa, hogy minden évben a legforgalmasabb nyári időszakban 3 hétre lezárják a kerékpárút egy pótolhatatlan szakaszát. A füredi önkormányzat minden szívfájdalom nélkül borosházikókat telepít a Tagore-sétány mellett, mintegy 40 milliós központi támogatással megépített kerékpárút szakaszra.
Többnyire nem tekinthetők optimálisnak a hálózat több mint felét kitevő, kerékpározásra kijelölt csendes utcák, utak sem. Az ilyen szakaszokra alkalmazott "kerékpáros barát" jelző általában túlzásnak tekinthető.
A Badacsony-hegy megkerülésére kijelölt keskeny, magas falak, házak között kanyargó "római úton" gyors autók veszélyeztetik a közlekedést. Sok helyen alig járható a közműfektetés után tönkrement aszfalt. Máshol az autók lassítására beépített "fekvőrendőrök" akadályozzák a folyamatos haladást. S akár még 8-ast is üthetnek a figyelmetlen biciklis kerekébe. Néhol nem megbízhatók az irányító táblák. Siófokon vagy éppen Almádi budatavi részén könnyen eltévedhet a túrázó.

Sajnos, az ígéretek ellenére nem rendezték a külterületen megépített önálló szakaszok jogi helyzetét sem. Bár azok tulajdoni oldalról az államhoz kerültek, az állami faladatokat ellátó megyei közúti kht-nek nem tették kötelességévé az utak, illetve környezetük karbantartását. Így fordulhat elő, hogy néhol ember magasságú gaz és rengeteg szemét riasztja el a túrázástól a bicikliseket.
De a legnagyobb gond nem is az úttal van, hisz a közlekedési ágazat, a tervezők, az építők a jelen viszonyok között jó munkát végeztek. A turisztikai ágazat, s benne a régiós szervezetek szinte egyáltalán nem készültek fel az út használatba vételére. Máig hiányoznak az információs táblák, kiadványok, a kerékpárútra építő programok. Pedig az építéssel párhuzamosan bőven fel lehetett volna készülni a használatra.

2003 nyarán a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és a Balatoni Fejlesztési Tanács közös pályázatot hirdetett a balatoni Bringa-körút kerékpárúthoz kapcsolódó kiszolgáló egységek létesítésének, kialakításának támogatására (Pályázat kódszáma: SZTP-2003-BALATON-8) A pályázat keretében támogatható fejlesztésként "a balatoni Bringa-körút kerékpárúthoz kapcsolódó kiszolgáló egységek létesítését, kialakítását (kölcsönző, tároló, szerviz, pihenő- büfé és falatozó hely)" jelölték meg.

Sokan úgy gondolják, hogy a kerékpáros turizmus fejlesztésének legfontosabb része a kerékpárszerelő műhelyek kiépítése az útvonal mellett. Még vissza nem térítendő támogatást is adunk hozzá, hogy jobban megjöjjön a befektetők kedve. Mielőtt valóban építkeznénk, nem ártana kicsit a valósággal is foglalkozni. Bármennyire is felerősödhet a forgalom a régióban, nem valószínű, hogy egy-egy adott helyen majd annyi kerékpár elromlik, amennyinek a javításából a szerelő meg tud élni. Különösen költségessé teszi az ilyen munkát, hogy ma már nem elég egy általánosan használható kulcskészlet, egy ragasztó, vagy két féle gumi, és a lánc szereléséhez szükséges kalapács. A mai biciklik nagyok sokfélék, ha valaki ehhez alkatrésszel akar készülni, akkor rengeteg pénzébe kerül.
Félő, hogy ilyen piaci feltételek között fölöslegbe megy az állami támogatás, és a vállalkozó is inkább ráfizet.
Még ennél is rosszabb ötlet, hogy közpénzzel támogassuk azokat, akik a Balaton körüli bicikliút mellé hajlandók büfét építeni. A korábbi években már kiderült, hogy a tónál legalább kétszer annyi büfé van, mint amennyit a jelenlegi forgalom igényelne. Nem kellene állami támogatással tovább növelni a potenciálisan csődgyanús vállalkozók számát.

Most többet nyernénk azzal, ha megfelelő ismeret nélkül telepített műhelyek helyett feltérképeznénk a ma is meglévő bicikliszerelőket, s az információkat minden eszközzel nyilvánossá tennénk, hogy legalább őket megtalálják a vendégek. Meg kellene fontolni egy-egy rövid tanfolyam indítását a rokonszakmákban dolgozóknak, S ha pénzt akarunk költeni, akkor inkább arra adjunk támogatást, hogy az autószerelők, lakatosok vehessenek néhány speciális szerszámot, a trafikosok, strandvezetők, kocsmárosok, de akár postások pedig tartsanak a boltban a fontosabb tömlőkből, ragasztóból. S minderről adjunk információt.
A legfontosabb: minden eszközzel rá kell venni a bicikliseket, hogy még otthon nézzék át járművüket, indulás előtt vigyék el szervizbe.

A hálózat építésének befejezésével párhuzamosan
- rendezni kell a fenntartás ügyét
- néhol új utcákat kell kijelölni, mert közben megnőtt a forgalom
- máshol mielőbbi burkolatjavításra van szükség
- egyes helyeken korlátozni kell a járművek sebességét



Az igazán fontos feladat:
Végre meg kell kezdeni a turisztikai hasznosítás részletes kidolgozást. Hisz az út csak egy lehetőség, ezt "fogyaszthatóvá" kell tenni a turisták számára.
- Fel kell térképezni azokat a látnivalókat, amelyeket kerékpárral is meg lehet közelíteni.
- Jelzőtáblákkal, út menti térképekkel és más információs eszközökkel tájékoztatni kell a bicikliseket minden őket érdeklő dologról - még arról is, hogy éppen melyik településen járnak, hisz néhol teljesen összeépült a parti sáv, s jó tudni, hogy a következő ház már a következő falu
- A parttól távolabbi területek, köztük egyes vadregényes erdei utak bekapcsolásával részletes útvonalajánlatok kell készíteni, hogy egy-egy településen üdülve akár több napos programot lehessen ajánlani a vendégeknek.
- Fel kell térképezni a kerékpárosok számára fontos szolgáltatásokat - szerviz, alkatrészbolt, kölcsönző, járműszállító - és azokat a helyek, ahol biztonságosan letehetik a felmálházott bicikliket amíg a környéken gyalogosan kirándulnak. (vendéglátóegységeket, pincéket, intézményeket, de akár magánszemélyeket kell megnyerni arra, hogy udvarukban ingyen vagy alacsony összegért el lehessen helyezni a bicikliket - akár csomaggal együtt.
- Túravezetőket kell képezni - régiós, önkormányzati, vállalkozói forrásokból finanszírozva a garantált programmá kell tenni a túrákat
- Kerékpározásra épülő, azt népszerűsítő rendezvényeket kell szervezni
- A vasúti közlekedést, a hajózást a kerékpárosok kiszolgálójává kell tenni


A munkát a településekről kiindulva kell elvégezni. Az eddigi "kerékpáros szakértők" általában egy autóstérkép, jobb esetben turistatérkép mellett ülve rajzolták meg túrajavaslataikat - nem törődve az út során teljesítendő több száz méteres szintkülönbséggel, mert azt maguk sem ismerték. Ehhez hozzákapcsolták az útikönyvekből kiollózott látnivaló-listát, s már készen is voltak.
Minden település lakóinak végig kell gondolni, hogy mi lehet érdekes náluk a biciklisek számára - látnivalók, szolgáltatások. Ki kell jelölni az optimális megközelítési utakat, s minden lehetséges bejövő és áthaladó út mellett el kell helyezni az információkat.
Amikor mindenki elkészült a saját területével, akkor az ajánlatokat, szolgáltatásokat, lehetőségeket össze kell fűzni egy kistérségi, térségi ajánlattá.
Enélkül csak abban bízhatunk, hogy egyes szolgáltatók maguk dolgoznak ki hosszabb vendégeskedést kitöltő programokat. Így azonban nem számíthatunk a kerékpáros turizmus gyors fejlődésére.

Győrffy Árpád
Nagyvázsony, 2003. november 2.



Válasz néhány közben felmerült konkrét kérdésre egy olvasónak:

Milyen fejlesztések várhatóak az elkövetkező években?

Mint korábban olvasható volt: Az 1097/2001. (VIII. 17.) Korm. határozat - a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének érvényesítését célzó intézkedésekről - kimondja:
"4. A turizmus térbeli és időbeli kiszélesítése céljából programot kell kidolgozni a biztonságos kerékpáros közlekedés feltételeinek megteremtésére. Ennek keretében - az érintett önkormányzatok együttműködését feltételezve - első ütemként 2002 decemberéig a Balaton kerékpárral való körüljárhatóságáról, ezt követően öt év alatt a háttértelepülések bevonásáról kell intézkedni. Határidő: a Balaton körüljárhatóságát biztosító program kidolgozására: 2001. november 30. - a háttértelepülések bevonását biztosító program kidolgozására: 2002. június 30."

Kosza hírekből tudom, hogy különböző hatóságok egyeztetéseket folytattak önkormányzatok, borútak képviselőivel a Balaton-felvidéki útvonalakról. Aktív kerékpárosokat, vagy a kerékpáros turizmussal valóban foglalkozókat tudtommal nem vontak be az ügybe. Korábban a közlekedési tárca budapesti bicikliseket alkalmazott "független szakértőként". Az érintettek a körúti kérdésekhez valószínűleg nagyon jól értenek, de a Balatonnál csak arra voltak jók, hogy a hatóság bűszkélkedhessen a civilekkel való egyeztetéssel. Amíg például egy fővárosi biciklist nem nagyon zavar, hogy a bicikliutat a hangos főút mellé telepítették, addig egy csendhez szokott vidéki túrázót ez az őrületbe kergethet.
A központi költségvetés jelenlegi állása szerint nem látni esélyt arra, hogy a körút befejezésén kívül akár csak újabb 10 kilométer megépítéséhez pénzt adjanak. (Ez mai áron félmilliárd forint is lehet. Hogy miért ennyi, azt ne tőlem kérdezzék!)

Várható-e új források megjelenése a kerékpáros turizmusban?

A fent leírtak szerint nem nagyon hiszek benne.

Történt-e előrelépés az erdei kerékpáros útvonalak kijelölésének ügyében?

Tárgyalásokat folytattam a Veszprém megyében érintett két nagy erdőgazdálkodó szervezet - a Bakonyerdő Rt és a Verga Rt. - vezetőivel. Az eddigi megbeszélések szerint remény van arra, hogy a tavasztól több fontos erdei útvonalon engedélyezik a kerékpárosok közlekedését. Becslésem szerint összesen mintegy 100 kilométernyi, többnyire aszfalttal, vagy kőzúzalékkal borított üzemi út lesz így bejárható. Ráadásul ezek többnyire "vezetnek valahová", tehát beépíthetők lesznek a településeket összekötő túraútvonalakba. (2004 februárjára eltűnt az optimizmusom.)
Mint talán ismert, az 1996. évi LIV. törvény - az erdőről és az erdő védelméről - 82. § második bekezdése kimondja, hogy "Az erdőterületen kerékpározni és lovagolni, motorral, illetőleg gépkocsival közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad."
Ha sikerül megegyezni, akkor meghatározott útvonalakon mindenki saját felelősségére biciklizhet. Az erdőgazdálkodók várhatóan fenntartják azt a jogot, hogy üzemi, vagy más érdekük miatt egyes időszakokban, illetve egyes útvonalakon felfüggesszék a kerékpározás lehetőségét.
Ez így is hatalmas előrelépés lenne, hisz ekkortól lehetővé válna az erdei kerékpározás népszerűsítése. Eddig ez tilos volt. A jogszabályok szerint nem csak az követ el szabálysértést, aki például az erdőben kerékpározik, hanem az is, aki mást erre - tehát szabálysértésre - bíztat.

Létrejön-e egy kerékpárosbarát szálláshelyeket speciális szempontok alapján minősítő rendszer?

Az ilyen ügyek a mesébe, a szakdolgozatokba és a kormányzati koncepciókba valók. (Ja, és ezekkel tudnak milliókat lenyúlni jó helyen lévő ügyes emberek.) Az eddigi minősítési rendszerek - például a vendéglők különböző védnöki táblái - többnyire ismeretségi alapon, vagy csúszópénzzel működtek. A szálláshelyek minősítését jogszabály határozza meg. Az a tulajdonoson múlik, hogy hány éjszakás vendégnél mondja azt, hogy van üres szobája, és mennyi felárat kér egy éjszakánál. A külön minősítés helyett korrekt és bőséges információra van szükség, hogy a vendég tájékozódhasson, és a tapasztalatait összevethesse az ígért feltételekkel. Természetesen a jogszabály szerinti minősítésnek való megfelelést keményen számon kellene kérni!

Várható-e a kerékpáros információs rendszer bővítése, valamint a már meglévő információk összegyűjtése és rendszerezése?

A tennivalókról írtam. Az úthálózat kiépítői szerint a turisztikai hasznosítás, a kitáblázás az önkormányzatok és a regionális turisztikai szervezetek dolga. A Balatoni Regionális Turisztikai Projektiroda másfél évvel ezelőtt összegyűjtötte a kerékpáros turizmushoz kötődő szolgáltatók adatait - kölcsönzők, túraszervezők, szerelők. Ez megjelent az országos "aktív" kiadványban. Az iroda 2003 márciusban bejelentette, hogy a nyári szezonra régiós térképet jelentet meg, melyen az ifjúsági szálláshelyek és a kerékpárutak is fel lesznek tüntetve.

Milyen más attrakciókkal kombinálva jelenik meg a jövőben a kerékpáros turizmus?

1075/2003. (VII. 30.) Korm. határozat - "
20. A balatoni turizmus fejlesztése, valamint a nemzet-közi turisztikai marketing erősítése érdekében a statiszti-kai régiókra és kistérségekre alapozva, természeti és kul-turális értékeket bemutató komplex programcsomagot kell kidolgozni...
41. A nemzeti parkok és természetvédelmi látványossá-gok látogatottságának növelésére intézkedési programot kell kidolgozni, ennek részeként fogadó-látogató-oktató funkciókat ellátó ökoturisztikai központokat kell kialakí-tani."

A 20-as pont kapcsán az érintett tárcák - a regionális turisztikai projektiroda bevonásával - megkezdték az egyeztetéseket. Hogy mi lesz az eredmény, később derül ki.
Szerintem a "komplex programcsomagok" alapvető eleme lehet a kerékpárosturizmus. Tucatnyi tematikus régiós, kisrégiós túrát el tudnék képzelni. Gondolok például ilyenekre:
- épített örökség túra - azon belül például kolostor túra, vár túra, stb
- természet ismereti túra
- falujáró túra
- folklór túra
- hadi úti túra - 22-es harckocsiösvényen
- legelőerdő túra
- kőtenger túra
- tanúhegyek körüli túra
- messzelátó (kilátó) túra
- bortúra
- kismesterség túra (fazekas, fafaragó, kovács, csipkeverő...)
- kocsmatúra
- művészeket látogató túra (Udvardi Erzsébet, Marton László, Raffay Béla...
- céltalan túra

A legfontosabb: a biciklivel túrázóknak nem az a fő célja, hogy eljussanak valahová, hanem, hogy élményt szerezzenek, hogy jól érezzék magukat. Ez elsősorban nem a megtett távolságtól függ.
 

Győrffy Árpád
Nagyvázsony, 2003. december
www.balatontipp.hu


(Győrffy Árpád barátunk ezen írása - számos más anyaggal együtt - megtalálható a hivatkozott weboldalon, ezt az írását azért emeltük át mégis teljes terjedelmében oldalunkra, hogy azok is olvassák, akiknek nem támad kedvük egy utalás alapján "odaszörfölni".)