Biciglijárdák

Gyalogossal együtt vagy külön?

A kérdés igen izgalmas, és többrétű. Talán a legokosabb, ha abból indulunk ki, hogy a KRESZ (közúti közlekedés szabályai) a kerékpárt járműnek minősíti, amelyet emberi erő, vagy legfeljebb 300W teljesítményű motor hajt. Ennek ellenére az összes szabály a kerékpárt, mint "kétkerekű-gyalogost" kezeli.

Nézzük a közlekedésszervezők gondolkodását: A kerékpáros egy sebezhető, igen lassú közlekedési eszközzel rendelkező különleges ember, (nem szokásuk jármunek nevezni), akik sérülékenységük alapján, és nem megbízható közlekedési partner lévén csak a gyalogosokkal együtt képzelhetők el, forgalomszervezés tekintetében velük együtt kell kezelni. A közúti forgalomtól markánsan el kell választani őket, hogy ne akadályozzák a közlekedés folyamát.

Most az önkormányzatok gondolatmenetét nézzük meg, akik "felkarolják a kerékpáros közlekedés elősegítését":
Nyomás van alulról, hogy kéne kerékpárutat építeni ide és ide és Mariskanéni is panaszkodott, hogy rossz a falu járdája. Van rá keret? Nincs! Pályázat? Van, de csak kerékpárútra! Nem baj, megpályázzuk! Mennyibe kerül az építés? Olyan sok! Egybe építjük a járdával, úgy spórolunk, s egyszerre mind a kettőt megoldjuk, elszámolásnál meg azt mondjuk, hogy kerékpárutat építettünk! Politikailag sem fog rosszul kinézni, ha elmondhatom majd, hogy az én időmben ennyi és ennyi km kerékpárutat építtettem!

Tervezők gondolatmenete: Az irányadó ajánlás minimum 2 méter kerékpárutat mond, mivel mindegyik csak ennyivel épül, ezért most is ennyire fogom építeni (a helyzet rosszabb, mert a 2 méter olyan erősen begyökerezett a rendszerbe, hogy 10cm szélesítésért élethalálharc megy a civilek - értsd, felhasználó kerékpárosok -és a tervező valamint az önkormányzat között). A gyalogos is a kerékpárúton fog menni, hiszen a 2 méter elég széles. Van néhány oszlop, fa, amelyeket kikerülök, nem baj, hogy kanyarog, hiszen áthelyezésük méregdrága, a kerékpárost pedig nem fogja zavarni a pihenő kerékpározása során, hogy kanyarog össze-vissza. Jön egy becsatlakozó út, ezért a kerékpárosnak kitesszük az elsőbbségadás kötelező táblát, hiszen ha őket leállítom nem lesz belőle forgalmi fennakadás. A szegélyt magasabbra hagyom, hogy észrevegye. 

Jé itt nincs több hely! Sebaj! Kiteszem a vége táblát, ott majd leszáll a bicikliről és azon a szakaszon majd tolja. Eddig tart a tervezési határom, akkor itt most vége is a kerékpárútnak.

Most nézzük az "ellentábor", azaz a fölhasználó, a kerékpárosok véleményét: 
A kerékpár egy viszonylag gyors közlekedési eszköz, ebből következik, hogy inkább jármű, mint kétkerekű-gyalogos. Egy gyalogos pályáját, mozgását igen nehéz kiszámítani, ráadásul a sebességkülönbségek is nagyok (gyalogos max. 4-6km/h, kerékpáros 20-40km/h, ami 3-10-szeres különbséget jelent - erre a későbbiekben visszatérünk), hogy egymás mellett, egymás zavarása, vagy ami rosszabb, egymás veszélyeztetése nélkül megvalósuljon. A szélességgel függ össze, de nem alkalmas területeket neveznek ki kerékpározásra kötelező területnek, úgy, hogy a gyalogosok közlekedését nem rendezik megnyugtatóan. Ez elsősorban abba nyilvánul meg, hogy korábbi járdákat tábláznak, festenek föl gyalog- és kerékpárútnak, zavarva a gyalogosok közlekedését, s egyúttal a kerékpárosokat kényszerítve "természetellenes" közlekedési formára. Mivel mind a gyalogos, mind a kerékpáros a közlekedők közül a legkörnyezetbarátabb, ezért nem kellene őket összeveszejteni.

Ezekből az alapvető gondolatmenetekből indul ki az az igény is, hogy a kerékpárosnak semmi keresnivalója a járdán, a gyalogosok között! A kettő közlekedési formát - alapvető forgalomdinamikai különbségük miatt - el kell választani egymástól, kereszteződő területeiket pedig megfelelő figyelemfölkeltéssel jelezni kell a felek számára (nem szabad a biztonságot, a biztonságérzetet anyagi spórolás áldozatává tenni). {th}

Lássunk néhány példát:

gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda  

fig. 1.                                           fig. 2.

Megy a szabályosan közlekedni szerető csomagos vándor (avagy edzéséről hazatérő amatőr versenyző) Pécs külvárosi részében, lejőve a Mecsekből. Szabályosan, felparancsolva - az ő védelmében! - a biciglijárdán. És vele párhuzamosan időnként a helyi járatú autóbusz is, amelyek megálláshoz útkitörést építettek a gondos kezek. És, hogy a bicigliző ne zavarja az esetlegesen a megállóban várakozókat; számára a megállónál véget ér(!) a törvényes haladás lehetősége (fig. 1.): a kitáblázás - és a KRESZ - szerint meg kell állnia, le kell szállnia járművéről, és mint gyalogos áttolnia az érintett szakaszon, hogy 30 métert tolva kerékpárját, majd a megállónak kijelölt járdaszakasz után (fig. 2.)ismét felpattanva drótszamarára újra lendületbe kelljen hoznia azt, hogy továbbhaladhasson. Mindezt az adott útszakaszon számolásunk szerint legalább négyszer! 

 Ha - a mostani kötelező gyalogbiciklizés helyett - tempósan halad az országúton, akkor ezen az öt kilométeres szakaszon legalább tíz percet nyer.

gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda  

fig. 3.                                           fig. 4.

Nem kevésbé "vicces" Békásmegyeren egy hasonló biciglijárda-megoldás által teremtett helyzet... 

gyalogkerékpáros-járdaA gyalogos-járdára felparancsolt kerekeseknek lehetőségük van a választásra: vagy egy árusítópavilon előtt nézelődők között, avagy alkalmasint a helyi-járatú autóbuszra várakozók között próbálnak meg elslisszolni.


Mennyivel egyszerűbb lenne a helyzet, ha a kerékpározni szeretőket/kívánókat nem akadályoznák ilyen alattomos trükkökkel, hanem - mint tőlünk nyugatra, akár már Ausztriában is! - hagynák nyugodtan tekerni az országúton, és a gépjárművezetőket szorítanák rá erősen, szigorú szabályokkal és bírságolással a gyengébb, védtelenebb közlekedőtársra való nagyobb figyelemre, annak fokozott védelmére?

Arra pedig, hogy miért nem célszerű a gyalogosok által használt járdákra ráterelni a kerékpárral közlekedőket, bárhol találunk példát, ahol ilyen öszvér-megoldást teremtettek "okos" tervezők...Példáink Budapest jobb- és balparti oldaláról valók.

gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda   

fig. 6.                               fig. 7.

gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda    

fig. 8.                                   fig. 9.

gyalogkerékpáros-járda gyalogkerékpáros-járda   

fig. 10.                                          fig. 11.

Bármelyik példaként szereplő pillanatképen látható, a gyalogosok a maguk legtermészetesebb módján elfoglalják, haladnak a gyalogos-járdán annak teljes szélességében. És miért ne tennék? Ez az ő közlekedési útjuk, az ő területük: járműnek - így a kerékpárnak sincs keresnivalója ott. Az haladjon a közúton - gondolják, és teljességgel igazuk is van. {Gh}